11-07-13
Klasszikusok "vén" szemmel
pumukli mód off, egészséges nyári fej on.
hétfőn megérkezett az előző 3 napon töltött nap eredménye: egy lightos kis napszúrás. rosszullét, kis émelygés egész nap, valamint kígyó módjára elkezdtem vedleni. az elmúlt két nap tehát inkább az árnyékban lazulással telt, bár tegnap már egy jó kis ping-pong, valamint ma reggel a beígért edzések egyikén is részt vettem (a srácok már tegnap nélkülem elkezdték).
a bejegyzés címe viszont két trilógia, a terminátor és a sikoly filmek (újra) megtekintését takarja. utólag rá kellett döbbennem, hogy arnold schwarzenegger jobban megnevettet néha, mint a mai vígjátékok (tisztelet a kivételnek) főszereplői. és közben megmenti a világot is (john connort), respect. tegnap viszont buksi szólt, hogy még nem látott egy sikolyt se és mivel kíváncsi a 4-ben szereplő eyecandyk sokaságára, nem ártana megkukkantani az első 3 részt. tapasztalatok: amerikában minden hülye visszafut a házba, felfut az emeletre, hogy ott aztán jól megszurkálják (a főhős esetében ez nem feltétlen kést jelent, na de mindegy). ha pedig már mögötted fut a gyilkos közel, mindenképp fordulj meg és vágj neki egy ajtót, mert akkor a kedvedért halálod előtt még megnevettet, mivel biztosan nekiszalad és a leghülyébb módon taknyol el.
a 4. részeket valószínűleg ma sasoljuk meg buksival és broval, holnap viszont újra kis friss levegő, irány a balcsipart egy napra.
11-07-10
Újra szabadon
álmosan, ropogósra sülve és épp lemákolva csücsülök a gép előtt. eddig error.
ezen kívül a teraszon balcsin, rádiót hallgatva a lazulós család mellett és előttem 3 hónap szabadsággal (a szeptember nem tanítási hónap). bár! hétfőtől komoly edzés veszi kezdetét a messze földön híres testépítő, Kardos Toka Tibor vezetésével. mellénk szegődik még Tuka és Ati, kik már régóta olyan testre vágytak, mint ami a Kardos tesóknak megadatott. nagyon komolyan mindig kora reggel fogunk kezdeni! az első nap bundám reggel 9-es megritkítása miatt persze azonnal megszegjük ezt, a második héten pedig Tuka meghódítja Montenegrót, Ati meg én pedig 3-4 napig inni fogunk kialakuló kockáink örömére, de azért komolyan fogjuk venni.
sikereinkről és később vidám napjaimról majd később.
Ui.: a régebbi boldog/boldogtalan bejegyzéseket inkább töröltem egy 2 éves klasszikus kivételével.
09-07-15
Virágot a virágnak, mielőtt eljő az Armageddon!
Hát ezzel is megvolnánk. Csak kár, hogy vége. Voltak már IC balcsik régebben is, voltak karosi partik, gyékényesi hét, de ehhez fogható még soha. Ennyit még életemben nem buliztam 1 hét alatt, a kacajok száma pedig a valós számok halmazán kifejezhetetlen. Csöppnyi érzelgősség, de akkor is kimondom: Köszönöm, hogy vagytok nekem.
Csütörtök délután fél 3. A peronon ülök és libabőrösen várom a barátaimat egy padon. Mondhatnám, hogy ez az izgalom jele, de jelen esetben csak bölcsességem áldozata vagyok: ha süt, ha felhős az ég, Balcsin napközben csak fürdőnaciban szabad lenni. Csalódnom a MÁV-ban se kell, a 20 perces késés jött, ahogy szokott. No sebaj, lényeg, hogy megvannak, irány a házikó! Mindenki gyorsan el is foglalja a helyét. Ki egy forró emeleti tömegnyomorra vágyik, ki egy tangás hátsó által ablaktalanná vált leszedett ajtós szerelmi szobára, de mindenki megtalálja a magának valót. Ahogy azt meg is terveztük, a gyors szobafoglalás után a banda átpattan Fonyódra, hogy az egy hétre szükséges harapnivaló csemegét beszerezze magának. Dolgunkat egy igazi tündér könnyiti meg. Reboy barátom csodája, Fanni egyszerűen főnyeremény számunkra. Előre összeirta, hogy mire lesz szükségünk, igy meglehetősen gyorsan (és olcsón) végzünk a dolog ezen részével. Bálint szerencséje se hagy minket cserben, sasszeme azonnal egy üres kasszához vezet minket - egyetlen bökkenő, hogy amint odaértünk az szépen le is fagy nekünk. Selejtko.. Jó nem mondom ki.
Pár szóban most szeretnék itt köszönetet mondani Fanninak, aki egész héten konyhatündérként és szeretnivaló bejárónőként viselkedett. Gyomrunkat állandóan megnehezitette, de dolgunkat mindig megkönnyitette.
Az első este lightosra sikeredik, bár oltásban és nevetésben nem szenvedünk hiányt. Bár az est végére Tuka és Trajer kimondhatatlanul mély filozófiai sikokra tévednek, mi többiek csak kis sörözgetés mellett megsasoljuk az általam már egekbe magasztalt Másnaposokat. A hatás nem marad el, talán akik már láttuk még jobban is nevetünk a többieknél. Ekkor még nem tudtuk, hogy a hangover másnaptól folyamatos jelenség lesz a házban.
Reggel még mindenki várja az esti nagy Siófokozást, amit még több ember csatlakozásával még nagyobb buli reményével kecsegtet. Ez elmarad a rossz időjárás miatt, de hohóóóó! Please. Panaszra nincs ok, a Gyékényesen már megszokottá vált nappali Solo partik, illetve pókerjátszmák itt is hangulatot teremtenek. Közben már elkészül a terv az esti házibulira. Sajnos a másik brigádban, akik Siófokra jöttek volna velünk a terv nem talált értő fülekre. Estefelé Mogyi is betoppan, meghozva nekünk alkoholmentes nedűinket, amire bizony nagyon is szükségünk lesz még a hét további napjain. Este elkezdődik a "varázslatos magic", ahogy drága kis szöszkénk mondotta vala. Nem is csoda, hisz ha torokban a Csoda, ott bizony móka van. Ártatlan kis leányzóink titokban beküldik e nemes nedűt, amit mi oly sokáig kerestünk az indulás előtti napon. Nem baj, azért nekünk sincs okunk panaszra, a hűtőnk nekünk is tele van finomabbnál finomabb dolgokkal, a lányok meg legalább nem veszik zokon, hogy Jacko Moonwalk-ját nem sikerül megtanulnunk. Zsombor barátunkról eddig is tudtuk, hogy a szépséges leányok álmának gyakori célpontja, de azt is bizonyitja, hogy akármilyen helyzetbe is kerülünk, udvariasan is ki lehet belőle kerülni. Vizsgáljuk azt az esetet (persze csak feltételezzük, ilyen ugyebár úgysem történik), amikor egy srác tánc közben felkapja a csajszit, de véletlen elveszti az egyensúlyát és beejti a virágok közé. Ekkor frappánsan megjegyezheti a fiú: Virágot a virágnak. Na szóval vannak még udvarias emberek és még van további 3 éjszaka is, amiről beszélnem kell.
A következő reggel pár ember számára bizony fejfájással és pár találós kérdéssel kezdődik amit a többiek gyorsan megválaszolnak, mosolyt csalva a kérdést feltevő egyén arcára. Napközben betoppan hozzánk az öreg kuzin, beugróként össze is dob számunkra egy eszméletlen jó salit, ami Fanni husijaival egyenesen a kajamennyekbe repit minket. Mivel megjött a jóidő, utunk délután a strandra vezet, ahol habtestünkkel örvendeztetjük a parton lazuló sellőket. Sportos emberek vagyunk, a foci tehát most is elmaradhatatlan. Csatlakozik hozzánk egy német testvérpáros. Az ifjabbik egy körülbelül 10 éves leányzó, aki a tudásával engem komolyan mondom lenyűgöz. Nem sok 10 éves srác focizik igy Magyarországon, a lányokról meg ne is beszéljünk (az viszont nem meglepő, hogy vörös hajú volt. Alap). Hazaérve bratyó rámtelefonál, hogyha nem baj pár barátjával beugranának egy kis pókerre. Erre én és a többiek persze nem is mondunk nemet és nem is bánjuk meg. Játék közben már mi is hangolunk estére, mert bizony most már tényleg elindulunk Siófokot meglátogatni (Ezaz Tuka, végre meglátod!). Tánctudásunk és fotogénségünk folyamatosan javul, ruhatárunkból a csinibb darabok kerülnek elő (és most nem a szarvasos ruhadarabra gondolnék). Miután felkászálódunk a vonatra, mindenkinek elmegy a kedve a bulizástól, inkább leszállunk Fonyódon és hazaslattyogunk aludni. Na persze. Őrültek vagyunk, mint mindig, éneklünk, mint mindig és nem állunk le egy pillanatra se. Van szerencsém megismerni Marci barátom aranyos barátosnőjét, Emesét is, aki egy nagyszerű barkópa játék végén rájön, hogy engem Vivó Tamásnak hivnak. Picit korrigálom és végülis kiderül az igazi nevem is. Siófokon utunk a Coke Club homokos porondjára vezet, ahol valami hihetetlen jó muzsikát játszott Superman barátunk. Szebbnél szebb pesti lányokkal is táncolhatunk, akit egyik barátom másnap csak Overdose-ként emlegetett. A tánctudásukkal viszont nem volt gond. Marci kalapja egyik fejről a másikra vándorol és a kalap gazdája mindig rivaldafénybe kerülhet pár pillanat erejéig. 3-kor sajnos bezár a bazár, új mókát kell keresnünk magunknak. Páran a hazatérés ösvényére lépnek, velük ellentétben viszont az unokabratyó, Anett, Marci, Emese és én a maradást részesitjük előnyben. Palm Beachen tudásunkat ismét sokan csodálják, lányok s fiúk egyaránt. 5 óra után sajnos már egyre érdekesebb alakok csodálják lányainkat egyre jobban, igy inkább elugrunk egy hambira hazaindulás előtt. Visszafelé a sétányon belefutunk egy Guitar Hero gépbe, amiből Marci és én oly varázslatos hangokat csalogatunk elő, hogy van, aki még meg is áll pár pillanatra, hogy tisztelegjen előttünk. A vonatút főképp alvással telik, a többieket meg persze egy AFTERPARTY kiáltással felébresztjük álmukból, bár valahogy senkinek sincs kedve kipattanni a meleg takaró alól.
A következő reggel pár ember számára bizony fejfájással és pár találós kérdéssel... Ja ezt már irtam. Mindegy, ide is ugyanúgy illik, a vasárnap az én napom. Nem, nem rúgtam be, de valamiért olyan szörnyű másnapot kaptam, hogy a srácoknak-lányoknak elég volt rám nézniük, hogy elnevessék magukat. Az idő továbbra is jó, bár a viz még mindig hideg egy kicsikét. Estére nem számolunk semmi extrával, csak egy kis esti fenyvesi vacsival meg kis koktélozással. A pizza jó, az első koktél finom. Ati barátom szeme ekkor viszont megakad egy kis finomságon: nem máson, mint az Armageddonon. Választását egyre többen dijazzák, sorban jönnek a vállalkozók, lassan engem is rácsábitva erre a különlegességre. Ez az apróság csak egy feles, van bent jäger, absinth és 80-as spitz rum. Természetesen mind a 9-en (a csajok és Bálint úgy döntöttek kihagyják ezt a mókát) rendelünk fejenként 1 kólát is. A pincér mindenkit meglepve közli, hogy oda kell fáradnunk a pulthoz és egyesével kell meginnunk. Hogy őszinte legyek, először azt hittem valami kis gyerkőcöknek néz minket akik nem tudják, hogy mire vállalkoztak. Tényleg nem, de azért megijedni se kell. Az elfogyasztás módja: az alany odamegy a pulthoz, elérakják a piát és kap egy szivószálat. Az italt meggyújtják, majd ráhelyeznek egy shakerpoharat, amibe kis ideig felfogják az alkoholgőzt, majd gyorsan lerántják a piáról azt. Szivószállal gyorsan ki kell szürcsölni, ezután pedig a gőzt kell kiszivni a shakerpohárból. Mikor Mogyi odaáll a pulthoz, a pincér elmeséli, hogy volt egy srác aki egy este 7-et megivott és totálra küldte magát (Később Tokáék elmesélték, hogy ismerik a srácot, és mielőtt megitta a 7 Armageddont már előtte bepuszilt két üveg pezsgőt) Na mindenesetre hatásos az bizonyos. Lazulásnak én még bedobok egy Zombiet, majd nézem, ahogy izompacsirtáink nekiesnek egy játékboxgépnek. Vonat nincs, a séta hazáig vicces, kutyától megrettenős és (sajnos) picit józanitó hatású is. Otthon még ideig dumálgatunk, van aki nekiáll filmezni, de a banda nagy része inkább a horkolós szuszógós alvás mellett dönt e késői órában.
A hétfői délután (reggel igazából nincs, későn kelünk és reggelizünk) a strandon telik, a nap süt, a hátunk leég, de mi azért nagyon élvezzük. A vizben hatalmas csata bontakozik ki a fejelgetős kapuknál, majd a parton folytatjuk lábbal, amit fejjel elkezdtünk. Ezután újra csobbanunk egyet, egymást dobálva szeljük a levegőt és fájdalmasabbnál fájdalmasabb poziciókban esünk újra a vizbe. Utolsó estére csatlakozik hozzánk bratyó és csapata (Szilas, TamásRoli, Tibi, Amó és a részeg hattyú gazdája: Pötyiii). A buli nem várattatja magát sokáig: Roli gyorsan helyet csinál a teraszon is, hogy normálisan tolhassuk az öreg twistet. Pötyi is megmutatja, hogy igenis egy srác is tud a rúdon táncolni, Toka meg bebizonyitja, hogy a békák csalafinta állatok. Mikor Zsombor barátommal valamikor este felnézünk az emeleti szobába, érdekes látvány tárul szemünk elé: Zsófi testével takarva Anett átöltözéskor csupasz felsőtestét, közli velünk, hogy távozzunk. Mi kicsit morgunk, eközben pedig Toka sunyi módon beugrik a másik sarokba, majd ujját a szájára helyezve jelzi nekünk srácoknak, hogy ne szóljunk róla. Cselesen távozni is készülünk, de az utolsó pillanatban még Zsófi hozzáteszi: Toka, te is menj ki. Hasizmunk tehát tovább fejlődik, a buli meg tovább folytatódik. Repkednek a BULIVAAAN és PAKURÁÁÁS kiáltások, tovább halljuk az oly kedves pohárkoccintásokat és tovább fitogtatjuk tánctudásunkat. A buli szép lassan nyugovóra tér, vele a társaság is. Mikor (a hét során először) lefekszek egy ágyba, eszembe ötlik, hogy Boci és Ati nincsenek sehol. Egy telefonnal ki is deritem, merre járnak. (Legalábbis azt hittem) Zsomi és én egy újabb buli reményében újra felkapjuk ruhánkat, el is indulunk a part felé, ahol az általunk keresett utca elvileg található. Pár újabb telefon után és pár érdekes közlekedési tanács után elérkezünk a jelzett utcába egy házhoz, ahonnan muzsika és vidám hangok szűrődnek kifelé. Boci barátunkat utoljára felhivjuk, hogy megsúgja számunkra, hogy is néz ki a ház ahol vannak. "Egy mitsubishi terepjáró van a ház előtt." Ó, pont áll is egy ott, nyitunk be a kapun mikor látom, hogy valami sötét alak integet 200 méterrel odébb. Na igen, ebben az utcában nem 1 olyan terepjáró van, fogjuk is magunkat és odaslattyogunk Bocihoz. Buli nincs, csak egy laza csevej, bár azért röhögnivaló igy is akad. Hazafelé Ati egy viztől elázott boxerben (mivel strandoltak egyet Boci ismerős csajszijával éjjel) panaszkodik, hogy hideg van. Az AFTERPARTY kiáltás nem marad el, van akinél sikert is arad, de azért a buli most már tényleg lepihen, mivel lassan már a nap is felkel.
Az utolsó reggel ismét csak fejfájós, de ezt csillapitja kicsit a tündérkénk rántottája. A rendrakás nem egyszerű, károk természetesen azért akadnak, de ez mindenhol előfordul. Hazaindulás előtt még egy strandolás belefér, de ez már csak egy rövid csobbanás. A vonaton dögmeleg van, fáradtak vagyunk, de egy eszement héten vagyunk túl. Remélem lesz még hasonló nyáron.
És nem utolsó sorban mellékelek egy videót isss ;) - Akinek jobb minőségben kell msn-en irjon rám.
Csütörtök délután fél 3. A peronon ülök és libabőrösen várom a barátaimat egy padon. Mondhatnám, hogy ez az izgalom jele, de jelen esetben csak bölcsességem áldozata vagyok: ha süt, ha felhős az ég, Balcsin napközben csak fürdőnaciban szabad lenni. Csalódnom a MÁV-ban se kell, a 20 perces késés jött, ahogy szokott. No sebaj, lényeg, hogy megvannak, irány a házikó! Mindenki gyorsan el is foglalja a helyét. Ki egy forró emeleti tömegnyomorra vágyik, ki egy tangás hátsó által ablaktalanná vált leszedett ajtós szerelmi szobára, de mindenki megtalálja a magának valót. Ahogy azt meg is terveztük, a gyors szobafoglalás után a banda átpattan Fonyódra, hogy az egy hétre szükséges harapnivaló csemegét beszerezze magának. Dolgunkat egy igazi tündér könnyiti meg. Reboy barátom csodája, Fanni egyszerűen főnyeremény számunkra. Előre összeirta, hogy mire lesz szükségünk, igy meglehetősen gyorsan (és olcsón) végzünk a dolog ezen részével. Bálint szerencséje se hagy minket cserben, sasszeme azonnal egy üres kasszához vezet minket - egyetlen bökkenő, hogy amint odaértünk az szépen le is fagy nekünk. Selejtko.. Jó nem mondom ki.
Pár szóban most szeretnék itt köszönetet mondani Fanninak, aki egész héten konyhatündérként és szeretnivaló bejárónőként viselkedett. Gyomrunkat állandóan megnehezitette, de dolgunkat mindig megkönnyitette.
Az első este lightosra sikeredik, bár oltásban és nevetésben nem szenvedünk hiányt. Bár az est végére Tuka és Trajer kimondhatatlanul mély filozófiai sikokra tévednek, mi többiek csak kis sörözgetés mellett megsasoljuk az általam már egekbe magasztalt Másnaposokat. A hatás nem marad el, talán akik már láttuk még jobban is nevetünk a többieknél. Ekkor még nem tudtuk, hogy a hangover másnaptól folyamatos jelenség lesz a házban.
Reggel még mindenki várja az esti nagy Siófokozást, amit még több ember csatlakozásával még nagyobb buli reményével kecsegtet. Ez elmarad a rossz időjárás miatt, de hohóóóó! Please. Panaszra nincs ok, a Gyékényesen már megszokottá vált nappali Solo partik, illetve pókerjátszmák itt is hangulatot teremtenek. Közben már elkészül a terv az esti házibulira. Sajnos a másik brigádban, akik Siófokra jöttek volna velünk a terv nem talált értő fülekre. Estefelé Mogyi is betoppan, meghozva nekünk alkoholmentes nedűinket, amire bizony nagyon is szükségünk lesz még a hét további napjain. Este elkezdődik a "varázslatos magic", ahogy drága kis szöszkénk mondotta vala. Nem is csoda, hisz ha torokban a Csoda, ott bizony móka van. Ártatlan kis leányzóink titokban beküldik e nemes nedűt, amit mi oly sokáig kerestünk az indulás előtti napon. Nem baj, azért nekünk sincs okunk panaszra, a hűtőnk nekünk is tele van finomabbnál finomabb dolgokkal, a lányok meg legalább nem veszik zokon, hogy Jacko Moonwalk-ját nem sikerül megtanulnunk. Zsombor barátunkról eddig is tudtuk, hogy a szépséges leányok álmának gyakori célpontja, de azt is bizonyitja, hogy akármilyen helyzetbe is kerülünk, udvariasan is ki lehet belőle kerülni. Vizsgáljuk azt az esetet (persze csak feltételezzük, ilyen ugyebár úgysem történik), amikor egy srác tánc közben felkapja a csajszit, de véletlen elveszti az egyensúlyát és beejti a virágok közé. Ekkor frappánsan megjegyezheti a fiú: Virágot a virágnak. Na szóval vannak még udvarias emberek és még van további 3 éjszaka is, amiről beszélnem kell.
A következő reggel pár ember számára bizony fejfájással és pár találós kérdéssel kezdődik amit a többiek gyorsan megválaszolnak, mosolyt csalva a kérdést feltevő egyén arcára. Napközben betoppan hozzánk az öreg kuzin, beugróként össze is dob számunkra egy eszméletlen jó salit, ami Fanni husijaival egyenesen a kajamennyekbe repit minket. Mivel megjött a jóidő, utunk délután a strandra vezet, ahol habtestünkkel örvendeztetjük a parton lazuló sellőket. Sportos emberek vagyunk, a foci tehát most is elmaradhatatlan. Csatlakozik hozzánk egy német testvérpáros. Az ifjabbik egy körülbelül 10 éves leányzó, aki a tudásával engem komolyan mondom lenyűgöz. Nem sok 10 éves srác focizik igy Magyarországon, a lányokról meg ne is beszéljünk (az viszont nem meglepő, hogy vörös hajú volt. Alap). Hazaérve bratyó rámtelefonál, hogyha nem baj pár barátjával beugranának egy kis pókerre. Erre én és a többiek persze nem is mondunk nemet és nem is bánjuk meg. Játék közben már mi is hangolunk estére, mert bizony most már tényleg elindulunk Siófokot meglátogatni (Ezaz Tuka, végre meglátod!). Tánctudásunk és fotogénségünk folyamatosan javul, ruhatárunkból a csinibb darabok kerülnek elő (és most nem a szarvasos ruhadarabra gondolnék). Miután felkászálódunk a vonatra, mindenkinek elmegy a kedve a bulizástól, inkább leszállunk Fonyódon és hazaslattyogunk aludni. Na persze. Őrültek vagyunk, mint mindig, éneklünk, mint mindig és nem állunk le egy pillanatra se. Van szerencsém megismerni Marci barátom aranyos barátosnőjét, Emesét is, aki egy nagyszerű barkópa játék végén rájön, hogy engem Vivó Tamásnak hivnak. Picit korrigálom és végülis kiderül az igazi nevem is. Siófokon utunk a Coke Club homokos porondjára vezet, ahol valami hihetetlen jó muzsikát játszott Superman barátunk. Szebbnél szebb pesti lányokkal is táncolhatunk, akit egyik barátom másnap csak Overdose-ként emlegetett. A tánctudásukkal viszont nem volt gond. Marci kalapja egyik fejről a másikra vándorol és a kalap gazdája mindig rivaldafénybe kerülhet pár pillanat erejéig. 3-kor sajnos bezár a bazár, új mókát kell keresnünk magunknak. Páran a hazatérés ösvényére lépnek, velük ellentétben viszont az unokabratyó, Anett, Marci, Emese és én a maradást részesitjük előnyben. Palm Beachen tudásunkat ismét sokan csodálják, lányok s fiúk egyaránt. 5 óra után sajnos már egyre érdekesebb alakok csodálják lányainkat egyre jobban, igy inkább elugrunk egy hambira hazaindulás előtt. Visszafelé a sétányon belefutunk egy Guitar Hero gépbe, amiből Marci és én oly varázslatos hangokat csalogatunk elő, hogy van, aki még meg is áll pár pillanatra, hogy tisztelegjen előttünk. A vonatút főképp alvással telik, a többieket meg persze egy AFTERPARTY kiáltással felébresztjük álmukból, bár valahogy senkinek sincs kedve kipattanni a meleg takaró alól.
A következő reggel pár ember számára bizony fejfájással és pár találós kérdéssel... Ja ezt már irtam. Mindegy, ide is ugyanúgy illik, a vasárnap az én napom. Nem, nem rúgtam be, de valamiért olyan szörnyű másnapot kaptam, hogy a srácoknak-lányoknak elég volt rám nézniük, hogy elnevessék magukat. Az idő továbbra is jó, bár a viz még mindig hideg egy kicsikét. Estére nem számolunk semmi extrával, csak egy kis esti fenyvesi vacsival meg kis koktélozással. A pizza jó, az első koktél finom. Ati barátom szeme ekkor viszont megakad egy kis finomságon: nem máson, mint az Armageddonon. Választását egyre többen dijazzák, sorban jönnek a vállalkozók, lassan engem is rácsábitva erre a különlegességre. Ez az apróság csak egy feles, van bent jäger, absinth és 80-as spitz rum. Természetesen mind a 9-en (a csajok és Bálint úgy döntöttek kihagyják ezt a mókát) rendelünk fejenként 1 kólát is. A pincér mindenkit meglepve közli, hogy oda kell fáradnunk a pulthoz és egyesével kell meginnunk. Hogy őszinte legyek, először azt hittem valami kis gyerkőcöknek néz minket akik nem tudják, hogy mire vállalkoztak. Tényleg nem, de azért megijedni se kell. Az elfogyasztás módja: az alany odamegy a pulthoz, elérakják a piát és kap egy szivószálat. Az italt meggyújtják, majd ráhelyeznek egy shakerpoharat, amibe kis ideig felfogják az alkoholgőzt, majd gyorsan lerántják a piáról azt. Szivószállal gyorsan ki kell szürcsölni, ezután pedig a gőzt kell kiszivni a shakerpohárból. Mikor Mogyi odaáll a pulthoz, a pincér elmeséli, hogy volt egy srác aki egy este 7-et megivott és totálra küldte magát (Később Tokáék elmesélték, hogy ismerik a srácot, és mielőtt megitta a 7 Armageddont már előtte bepuszilt két üveg pezsgőt) Na mindenesetre hatásos az bizonyos. Lazulásnak én még bedobok egy Zombiet, majd nézem, ahogy izompacsirtáink nekiesnek egy játékboxgépnek. Vonat nincs, a séta hazáig vicces, kutyától megrettenős és (sajnos) picit józanitó hatású is. Otthon még ideig dumálgatunk, van aki nekiáll filmezni, de a banda nagy része inkább a horkolós szuszógós alvás mellett dönt e késői órában.
A hétfői délután (reggel igazából nincs, későn kelünk és reggelizünk) a strandon telik, a nap süt, a hátunk leég, de mi azért nagyon élvezzük. A vizben hatalmas csata bontakozik ki a fejelgetős kapuknál, majd a parton folytatjuk lábbal, amit fejjel elkezdtünk. Ezután újra csobbanunk egyet, egymást dobálva szeljük a levegőt és fájdalmasabbnál fájdalmasabb poziciókban esünk újra a vizbe. Utolsó estére csatlakozik hozzánk bratyó és csapata (Szilas, TamásRoli, Tibi, Amó és a részeg hattyú gazdája: Pötyiii). A buli nem várattatja magát sokáig: Roli gyorsan helyet csinál a teraszon is, hogy normálisan tolhassuk az öreg twistet. Pötyi is megmutatja, hogy igenis egy srác is tud a rúdon táncolni, Toka meg bebizonyitja, hogy a békák csalafinta állatok. Mikor Zsombor barátommal valamikor este felnézünk az emeleti szobába, érdekes látvány tárul szemünk elé: Zsófi testével takarva Anett átöltözéskor csupasz felsőtestét, közli velünk, hogy távozzunk. Mi kicsit morgunk, eközben pedig Toka sunyi módon beugrik a másik sarokba, majd ujját a szájára helyezve jelzi nekünk srácoknak, hogy ne szóljunk róla. Cselesen távozni is készülünk, de az utolsó pillanatban még Zsófi hozzáteszi: Toka, te is menj ki. Hasizmunk tehát tovább fejlődik, a buli meg tovább folytatódik. Repkednek a BULIVAAAN és PAKURÁÁÁS kiáltások, tovább halljuk az oly kedves pohárkoccintásokat és tovább fitogtatjuk tánctudásunkat. A buli szép lassan nyugovóra tér, vele a társaság is. Mikor (a hét során először) lefekszek egy ágyba, eszembe ötlik, hogy Boci és Ati nincsenek sehol. Egy telefonnal ki is deritem, merre járnak. (Legalábbis azt hittem) Zsomi és én egy újabb buli reményében újra felkapjuk ruhánkat, el is indulunk a part felé, ahol az általunk keresett utca elvileg található. Pár újabb telefon után és pár érdekes közlekedési tanács után elérkezünk a jelzett utcába egy házhoz, ahonnan muzsika és vidám hangok szűrődnek kifelé. Boci barátunkat utoljára felhivjuk, hogy megsúgja számunkra, hogy is néz ki a ház ahol vannak. "Egy mitsubishi terepjáró van a ház előtt." Ó, pont áll is egy ott, nyitunk be a kapun mikor látom, hogy valami sötét alak integet 200 méterrel odébb. Na igen, ebben az utcában nem 1 olyan terepjáró van, fogjuk is magunkat és odaslattyogunk Bocihoz. Buli nincs, csak egy laza csevej, bár azért röhögnivaló igy is akad. Hazafelé Ati egy viztől elázott boxerben (mivel strandoltak egyet Boci ismerős csajszijával éjjel) panaszkodik, hogy hideg van. Az AFTERPARTY kiáltás nem marad el, van akinél sikert is arad, de azért a buli most már tényleg lepihen, mivel lassan már a nap is felkel.
Az utolsó reggel ismét csak fejfájós, de ezt csillapitja kicsit a tündérkénk rántottája. A rendrakás nem egyszerű, károk természetesen azért akadnak, de ez mindenhol előfordul. Hazaindulás előtt még egy strandolás belefér, de ez már csak egy rövid csobbanás. A vonaton dögmeleg van, fáradtak vagyunk, de egy eszement héten vagyunk túl. Remélem lesz még hasonló nyáron.
És nem utolsó sorban mellékelek egy videót isss ;) - Akinek jobb minőségben kell msn-en irjon rám.